5+1 ok, hogy miért ne készíts interjút egy könyvmollyal (Interjú egy könyvmollyal)

Sziasztok srácok :)

Nem szokásom ilyen típusú írásokkal foglalkozni, az interjúkat kimondottan utálom. Akkor mégis hogy született meg ez a... rendhagyó poszt? 

Drága barátnőmnek és egyben bloggertársamnak* sürgősen meg kellett írnia egy beadandót médiára, és ki mást választott volna interjúalanynak, mint engem?

Na ugye.

A bejegyzés alapja tehát valóságos, de nagy része mégis fikció: valójában nem készítettük el az interjút, csak beleképzeltük magunkat egy ilyen szituációba. Igyekeztem karakterhű lenni, remélem sikerült :)

(Én: Interjú Kaulics Krisztinával, hivatásos könyvmollyal és első számú csinovnyikkal. 

Kriszti: Nem vagyok csinovnyik.

Én: Hivatásos könyvmoly sem.

Kriszti: De még lehetek.

Én: Jó. Akkor: Interjú Kaulics Krisztinával, hivatásos könyvmollyal és... és... és... és legjobb barátnővel.

Kriszti: Ez túl szubjektív. Nem mondhatod, hogy legjobb barátnő vagyok, mert csak a te legjobb barátnőd vagyok.

Én: Akkor csak hivatásos könyvmollyal.

Kriszti: De az olyan fellengzősen hangzik nem?

Én: Nem

Kriszti: Szerintem pedig igen. 

Sértődötten felhúzza az orrát.

Én: Megváltoztassam?

Kriszti: Kérlek.

Én: Interjú Kaulics Krisztinával, a könyvmollyal.

Kriszti: Ez sem jó. Muszáj a nevemet is mondani?

Sóhaj.

Én: Akkor legyen Interjú a könyvmollyal?

Kriszti: Neeem, az olyan lenne, mintha én lennék az egyetlen, vagy a legjobb...

Én: Oké, akkor mi legyen?

Kriszti: Hát valami kreatív, de szerény. Feltűnő, de egyszerű. Semmi felesleges szófecsérlés, csak a lényeg. Rövid, tömör. Mégis: energikus.

Én: Interjú egy könyvmollyal?

Kriszti: Tökéletes.)

1.  Mert nem tudhatod, hogy valóságos vagy kitalált emberekről beszél-e

Én: Rendben, akkor vágjunk bele.  Ki szerettette meg veled az olvasást?

Kriszti: Anyukám volt az, aki 7 éves koromban beíratott a városi könyvtárba, de valójában J. K. Rowlingnak és Meg Cabotnak köszönhetem, hogy végérvényesen könyvmollyá váltam. Ha Mia nincs ott nekem a nehéz napjaimon, akkor alighanem sosem szeretem meg az olvasást, Hermione nélkül pedig képtelen lettem volna elfogadni, hogy ez nem egy elítélendő vagy ciki dolog.

Én: Öhm, Hermione? Érdekesen hangzik, tudnál róla kicsit bővebben is beszélni?

Kriszti: Persze. Hermione talán az egyik legcsodálatosabb ember, aki valaha létezett. Okos, szorgalmas, talpraesett. Tökéletes példája annak, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. A kislányoknak pedig megmutatja, hogy attól még, hogy valaki nő, nem kell feltétlenül viháncolni, merhet intelligens és erős lenni.

Én: És honnan ismered ezt a bizonyos Hermionét?

Kriszti: Sajnos személyesen nem ismerem, de ő a kedvenc szereplőm a Harry Potterből.

Én: A könyvből?!

Kriszti: Igen. Hermione Granger nemcsak engem, hanem könyvmolyok százait, hovatovább ezreit tesszi napról napra magabiztosabbá és öntudatosabbá. Egy ilyen inspiráló személyt hogy ne lehetne imádni?!

Én: De… ő egy kitalált karakter. Nem létezik.

Kriszti: A Harry Potter univerzumában létezik.

Én: Jó, de te nem abban vagy.

Kriszti: Most éppen nem. De amint kinyitom az egyik Harry Potter kötetet, odakerülök, ott pedig vár Harry, Ron és Hermione, hogy újra és újra átélhessem velük gyerekkorom kalandjait.

Én: Csak kíváncsiságból kérdezem… Mégis hányszor olvastad el a sorozatot?

(Csend. Kriszti arcán komoly, baljóslatú kifejezés jelenik meg.)

Kriszti: Ne akard tudni.

Én: Jó, akkor  lépjünk tovább, azt hiszem...

2. Élőben is úgy beszélnek, mintha  könyvet írnának

Én:  Mióta olvasol ennyit?

Kriszti: Mint már korábban említettem, a legelső könyv, amelyet szerencsém volt egyedül, önerőből kiolvasnom, az Meg Cabot A neveletlen hercegnő naplója ciklus első része volt. Akkoriban képtelen voltam értékelni az irodalmi finomságot, mégis őszinte örömmel és kíváncsisággal vetettem bele magam az olvasásba. Ekkor hét éves lehettem. Ezután mindig akadt a kezem ügyében egy könyv, azonban a valódi lelkesedésem az irodalom iránt kamaszkorom küszöbén tört elő belőlem. Bár értő olvasóként, mégis hihetetlen gyorsasággal faltam a könyveket, miközben úgy éreztem, megtaláltam azt, ami valóban boldoggá tesz engem.

Én: Ez aztán a kimerítő válasz.

Kriszti: Hálás köszönet a bókért, igyekszem megfelelő interjúalanyként viselkedni és minden elvárásodnak megfelelni.

Én: Ha ez megnyugtat, nagyon jól csinálod.

Kriszti: Ettől a megjegyzésedtől a szívemről mázsás kövek gurultak le. Úgy érzem, muszáj kifejeznem hálámat, amiért támogatsz és ilyen különleges motivációkkal állsz elő, hogy a vállalkozó kedvem sose tűnjön el.

Én: Szívesen…? A következő kérdésem elég egyszerű, szóval elég lesz egy-két mondattal válaszolnod rá, rendben?

(Olyan gyorsan, amennyire csak lehet folytatom a mondatot.)

Én: Hány könyvet olvastál el eddig el?

Kriszti: Zsenge korom ellenére azt hiszem, tetemes mennyiségű könyvnek sikerült a végére érnem. Ezek közt akadtak jók és kevésbé jók is, azonban szám szerint nem tudnám megmondani, hányat is olvashattam. A könyvek olvasása sajnos időn és téren kívüli tevékenység: sosem tudhatja az ember, mikor kezdődik és mikor végződik egy történet, hiszen az írott történet nem ugyanolyan hosszúságú, tartalmú és minőségű, mint a valódi történet, amely az ember képzeletében és szívében születik, növekszik és hal el.

Én: Ez azt jelenti, hogy…?

Kriszti: Nem áll módomban pontos választ adni.

(Visszafojtok egy fáradt, és inkább felteszem a következő kérdést.)

3. Sosem adnak egyenes választ, ha könyvekről kérdezik őket

Én: Mi a kedvenc könyved?

Kriszti:  A kedvenc könyvem? Ezt a kérdést komolyan feltetted? Olyan, hogy kedvenc könyv egyszerűen nem létezik. Van kedvenc szomorú könyv, kedvenc fantasy könyv, kedvcenc miért-nem-sikerül-nekem-semmi könyv, de általánosságban nem létezik maga a fogalom. Egyszerűen képtelenség kiválasztani egyetlen könyvet, és úgy tenni, mintha az nem lenne egyenértékű egy másik könyvvel, amelyhez ugyanolyan érzelmek fűznek.

Én: Tehát nincs kedvenc könyved?

Kriszti: Már hogyne lenne!

Én: És mi az?

Kriszti: Látom, nem érted. Hadd magyarázzam el. Egy könyvmoly számára nem létezhet olyan, hogy A Kedvenc Könyv. Az életben túl sok jó könyvvel találkozik az ember ahhoz, hogy ilyet mondhasson egyetlen egy olvasmányára. Ezért a könyvmolyoknak nincs kedvenc könyvük. Számukra kiemelkedő élményeik vannak egy-egy könyvvel kapcsolatban, de mivel nem így tetted fel a kérdést, lényegét veszti az egész.

Én: Tehát erre nem fogsz válaszolni?

Kriszti: Mennyi időd van?

Én: Hát, nemsokára le kell adnom az interjút… Szóval maximum fél órám.

Kriszti: Ha nem szakítasz elég időt rá, nem.

Én: Rendben.

(Látszólag lemondóan sóhajtok, majd felteszem a következő kérdést.)

4. A kötelezők a gyengéik

Én: Melyik kötelező az, amelyiket mindenkinek el kéne olvasnia szerinted?

Kriszti: Mindegyik. Sőt, ami azt illeti, az ajánlott, tananyagon kívüli könyvek közül is beemelnék néhányat a kötelező olvasmányok közé. A kötelezők is ugyanolyan fantasztikusak, mint az összes többi könyv – bár azért nem minden könyv olyan fantasztikus, de ez irreleváns a kérdésedet tekintve – ezért természetesen mindenkinek el kéne őket olvasnia. Egyébként is… Manapság valóságos hadjáratot indítottak a kötelező olvasmányok ellen, mivel sokak panaszkodnak arra, hogy képtelenek megérteni a szövegüket és egyébként is ezek a művek elvesztették érvényüket a mai világra nézve, de ezzel én egyáltalán nem értek egyet. Szerintem a kötelező olvasmányok ugyanúgy jelentőségteljes üzeneteket hordoznak magukban, hiszen ezek többsége nem az adott korban élőkre vonatkozott, hanem az emberiség egészére, ebből adódóan pedig…

Én: Tehát nem tudsz egyet, egyetlen egyet megnevezni?

Kriszti: Természetesen nem. Mégis hogy várhatod el tőlem, hogy…

Én: Akkor jöjjön a következő kérdés…

5. A könyv mindig, MINDIG jobb, mint a film

Én: Mivel tudom, hogy nagy Agatha Christie rajongó vagy, gondoltam felteszek neked egy testhezálló kérdést. Mit gondolsz az új Gyilkosság az Orient Expresszen című filmről?

(Miközben kimondom, már régen megbántam, hogy egyáltalán kitaláltam ezt a kérdést.)

Kriszti: Már akkor tudtam, hogy rossz lesz, amikor először hallottam róla. Semmi bajom nincs a könyvadaptációkkal, elvégre mindenki szeretné filmen látni a kedvenc könyveit.

(Én az orrom alatt mormogva: Akkor most mégis vannak kedvenc könyvek?)

Kriszti: … Viszont az Agatha Christie feldolgozásoktól nagyon tartok. Elvégre ezek tökéletes műalkotások, amelyekben mind a karakterek, mind a cselekményelemek a helyükön vannak és az olvasó könnyed szórakozását segítik elő. A feldolgozásoknak hűeknek kellene lenniük a regényekhez, csakúgy, mint a David Suchet főszereplésével készült Poirot-novelláknak, amelyek kimondottan precízek és izgalmasak. Ezzel szemben a 2017-es Gyilkosság az Orient Expresszen azonkívül, hogy gyönyörű látványvilággal és kiváló színészekkel operál, semmit nem hoz abból, amelyet a néző elvárna. Krimiként nézhetetlen, több kulcsmomentum is hiányzik, a logikai bakugrásokat az, aki nem ismeri az eredeti művet nem tudja követni, így teljesen élvezhetetlenné válik a film. Hercule Poirot teljesen kiforgatták önmagából, Kennet Branagh akármennyire profi színész, egyszerű paródiájává vált a nagy nyomozónak. Ezt pedig csak tetézi a mellékszereplők összevonása, és az ezekből adódó kellemetlenségek, ellentmondások… És akkor még nem beszéltem arról, hogy…

Én: Rendben, hm, azt hiszem, ennyi elég is lesz…

Kriszti: De még nem fejeztem be!

Én: De, befejezted.

Kriszti: Egy filmről nem lehet ilyen röviden nyilatkozni. Teljesen alaptalannak fogják gondolni a kritikámat, ha nem mondhatom végig. Azt akarod, hogy egy mogorva pukkancsnak gondoljanak, aki semmit nem tud értékelni?

Én: Nem fogják ezt gondolni.

Kriszti: De.

Én: Akkor pontosan ezt fogják hinni.

Kriszti: Na ugye. 

(Diadalittasan hátradől, és karba teszi a kezét.)

Én: Csak engem nem érdekel.

Kriszti: De...

Én: Csak hallgass. 

5+1. Mindig minden témával kapcsolatban fel tudnak hozni egy könyvet

Én: Köszönöm ezt a… remek interjút. Van esetleg még valami hozzáfűznivalód?

Kriszti: Nem, azt hiszem nem. Bár ez az egész szituáció elég kellemetlen asszociációkra késztetett. Tudod, A szürke 50 árnyalata is hasonlóan indul, és én körülbelül ezt az egyetlen részt voltam hajlandó komolyan venni benne… És persze csak az első részt olvastam, de már abból is elegem lett. Sokkal jobb könyveket is olvastam nála, mint például a…

(Körülbelül 50 percnyi üres fecsegés.)

Kriszti: Legközelebb is készítesz velem interjút? Tök izgalmas volt.

Én: Inkább egy interjú a vámpírral, mint sem még egyszer átélni ezt… 

(Kriszti szólásra nyitja a száját, de én már ott sem vagyok.)

Ti miért nem készítenétek egy könyvmollyal interjút? :D

*Ha kíváncsi vagy Betti blogjára kattints IDE