"Mégis mennyire ciki Magyar emberként Halloweent ünnepelni?" - Gondolkodó sarok

Október vége van, lassan novemberre vált a naptár. Természetesen az üzletek dugig vannak tömve csokimikulásokkal, rózsaszín műfenyőkkel, karácsonyi dekorációkkal, édesanyám pedig csak kapkodja a fejét, amikor szaloncukrokkal találkozik a boltban. (Mindezekről majd másik, külön cikkben, hiszen megérdemelnek ennyit a csokimikulások. Meg Kasszás Erzsi is, ha már október elejétől karácsonyi dekorációval szambázik, és olyan fejhangon visít, hogy a tévébe legszívesebben téglát dobnék...) Ám ha magunk mögött hagyjuk a sok hülyeséget, amit ránk akarnak ilyenkor tukmálni, valami sokkal fontosabb üzenetet közvetíthet ez az időszak. Elérkezett az évnek azon része, amikor szeretteinkre emlékezünk, a családdal közösen kivisszük a virágokat, meggyújtjuk a gyertyát, kézen fogjuk a kicsiket, és együtt emlékezünk. Emlékezünk a szeretteinkre november elsején és másodikán. Manapság viszont valami más, egészen új őrület is szárnyalóban van: a Halloween. Mai cikkemben kicsit ezt az újfajta őrületet próbálom boncolgatni.

Engedjétek meg, hogy néhány emlékemet megosszam veletek: édesapám egyik évben felcsattant, hogy az ő idejükben szó nem volt tökfaragásról, meg bohóckodásról. És ez így volt rendjén: amikor a televízióból még nem az "ámerikai" stílus folyt  (nem is volt mindenütt tv, hanem a falu összegyűlt, közösen néztek egyetlen készüléket, és internet sem volt még, ahonnan jöjjenek a divathullámok) jobb esetben is csak azt tudták, a szomszéd országban hogyan ünnepelnek, nem volt ám Deszpaszító, meg hasonlók. Ám ahogy a tv, az internet, a média helyet követelt magának az emberek életében, úgy jöttek sorban a divathullámok is.

Az utóbbi években pedig már szinte nincs is olyan ember, aki ne ismerné a Valentin napot, vagy a Halloweent. A nagynéném Amerikában élt elég hosszú ideig, szóval amikor ezekről az időkről mesélt, láttam magam előtt, milyen jó dolog lehet, amikor gyerekek állnak az ajtó előtt, és a mancsukat nyújtva cukorkát kunyerálnak. (Neki a következő volt erről a véleménye: blööö, bármit, csak azt ne többet...) Na de lássuk, mit is ír a Halloweenről a Wikipédia. Csak a biztonság kedvéért, hiszen ha ünnep, akkor tudjuk már, mit ünneplünk, meg amúgy is ciki, hogy begyűrűzik hozzánk valami új, mi pedig ezt a dolgot Helloween-nek, Halówen-nek, és más nyalánkságnak írjuk...

Igen, az ott egy kés, a félkész állapotú, elfuserált dinoszauruszom szájában.

"A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt. (...) Magyarországon ez az ünnep a 2000-es évek elején kezdett elterjedni, rekvizitumai főleg a gyermekek és egyetemisták körében népszerűek. Mára a jelmezkölcsönzők számára kiemelkedő üzlet és nagy forgalmat jelent az angolszász népszokás eltorzított, magyarországi változata, bár megjelenését bőven éri kritika is. A mára már elüzletiesedett, hagyományos angolszász protestáns ünnep alapvetően amerikai filmekből és képregényekből vált ismertté Magyarországon. Sokan valódi hagyományok és előzmények nélküli divatnak, a magyar kultúrközegben idegennek és néhány horrorisztikus kellékét visszataszítónak tartják."

Előre leszögezem, semmi problémám a Halloween-nel. Évek óta farigcsálunk a családommal, nézzük ahogy az ablakban világítanak az (általam elég nyomira sikerült, konkrétan egy elfuserált dinoszauruszra hasonlító) tökök, és akkor jajdejóhóhahó, most mi is kicsit amerikaiak vagyunk. De például a fentebb említett (azaz ünneplünk valamit, de leírni nem tudjuk, ha pedig rákérdezek hogy pl. mire fel faragnak tököt, vagy mi a tök szimbólum jelentése, a válaszok között minden van, csak a jó nem...) dolognál kinyílt a bicska a zsebemben. Először is: tudjuk, hogy mit miért ünneplünk. Mert ugye közfelháborodás és köznevetség tárgya lenne az az amerikai, amelyik nem tudja, hogy a Halottak napját miért is tartják a Magyar emberek...

Meg lettem fenyegetve...

Aztán kinyílik akkor is, amikor a Halloween fontosabb, mint a saját hagyományunk. Aminek soha nem szabadna megtörténnie. A Halloween, a Mindenszentek, és a Halottak Napja egymástól teljesen különböző ünnepek, mindnek megvan a maga rendje - módja, és ha a helyükön kezelik őket, akkor semmi, de semmi probléma az ég világon nincs. A Halloween a bohóckodásról szól, a másik kettőn pedig mindenki legyen szíves megkomolyodni, mert ezek a csendről szólnak, és ezeken nem elfogadott a hangoskodás. Másrészt aki tanult valaha is marketinget - vagy használja a józan eszét - az pontosan tudja, hogy a világot a pénz mozgatja. És jól tudja ezt a konyhásnéni, a villanyszerelő, a boltosnéni, a vécépucoló, a kukás, a kéményseprő, Kasszás Erzsi (akit megbíztak hogy próbálja meg valahogy azokat a vackokat a gyanútlan vásárlóra sózni) és az, aki júliusban kirakja a karácsonyi dekorációkat a boltokba. Szemfüles eladó = nem kis extra bevétel. That's all, folks.

De akkor mi lehet a jó ebben az egész nagy felhajtásban? Nos, akinek van gyereke (nekem speciel nincs) az bizonyára tudja, hogy ők mennyire fogékonyak az ilyesmire. Tessék összeszorítani a fogakat, és legalább a kedvükért jó képet vágni az egészhez. És amíg faragják a tököt, azt is meg lehet nekik magyarázni, hogy a Halloween messziről érkezett ünnep, ahol helye van a vidámabb dolgoknak is. A Halottak Napja pedig a mi sajátunk (már amennyire ezt egy gyerek megérti.) Másrészt pedig - hiszitek vagy sem - nekem nagyon tetszenek azok a sminkek, amiket a profik (vagy kevésbé profik) ilyenkor az arcukra pingálnak. Ezen kívül ott a Halloween Light show, amikor körbetekerik a házakat LED lámpákkal. Én is gyerek vagyok még, na. Jó ez az ünnep. Csak ne felejtsük el a saját hagyományainkat sem, és nem lesz gond. És hogy ciki-e a Halloween? Mindenki döntsön ezek, és saját belátása alapján.