5+1 dolog, ha te is stréber vagy

Jók a jegyeid? Szorgalmas vagy? A tanárok veled mindig veled példálóznak? Mindenki tőled kéri el a házit és az órai jegyzeteket, mert te úgyis megcsináltad őket? Netán te vagy az egyetlen, aki nem aggódik a szülői értekezletek miatt? Ha az előbbi kérdések többségére igennel felelték, akkor van egy rossz hírem: te is stréber vagy. Na nem kell aggódni, nem az a mindig mindenkit beáruló, az ellenőrizetlen feladatokat felemlegető, az elhalasztott dolgozatokat sirató stréber, hanem az a fajta, akiről valahogy mindig mindenki a következő bugyutaságokat feltételezi:

1. Hogy nincs hobbid/szabadidőd/életed

Én az a fajta ember vagyok, aki előszeretettel ismételgeti nap, mint nap, hogy nincs élete, de ez nem áll összefüggésben azzal, hogy milyen tanuló vagyok. Tudom, azok számára, akik a szoros napirendjükbe képtelenek beszorítani a tanulást, különös lehet, de a strébereknek is van életük: én is szoktam a barátaimmal moziba járni, vásárolni, segíteni otthon a szüleimnek, kutyát sétáltatni, filmet nézni, olvasni, írni... Szóval nem abból áll egy napom, hogy a suliból hazavánszorogva nekiülök, és órákig a tankönyvek fölött ülök. (Bár ez is elő szokott fordulni...) 

Mert egy stréber természetesen nem nézhet ki jól...

2. Hogy nem szeretsz szórakozni

Körülbelül három évbe telt, míg a barátaim rájöttek arra, hogy az iskolai eredményeim és az ott tanúsított viselkedésem ellenére én igenis szeretek szórakozni, van humorom, és igen, ha arról van szó, képes vagyok felengedni és bulizni. Ahhoz, hogy jó jegyeket szerezz, nem kell feltétlenül begyöpösödöttnek, gátlásosnak és savanyúnak lenned... 

3. Hogy orvos/ügyvéd/amerikai elnök/stb. akarsz lenni

Több oka is lehet annak, hogy valaki jó tanuló: átlagon felüli intelligencia, szigorú szülők (lsd. később), természetből fakadó szorgalom, tudásvágy vagy éppen nagyra törő tervek a jövődre nézve...Valamiért a legtöbben az utóbbi indokot gondolják a legelterjedtebbnek és a leglogikusabbnak. Akárhányszor beszélgetésbe elegyedem egy-egy felnőtt rokonommal vagy korombeli, de viszonylag ismeretlen emberekkel, mindenki álmélkodik, mikor megtudja, hogy eszem ágában sincs jogi karra menni, orvosnak akkor sem mennék el, ha kést szorítanának a torkomhoz, és nem, még csak eszembe sem jutott az, hogy marketingre vagy más hasonló szakra menjek. Amikor a barátaim először hallottak a céljaimról, nevettek: nem akarok nagy ember lenni, elég nekem, ha írhatok és könyvtárosként vagy újságíróként el tudok helyezkedni. És nem, nemcsak én vagyok ezzel így. 

4. Hogy sosem aggódsz a jegyeid miatt (vagy legalábbis nem kéne...)

Az interneten rengeteg olyan mém kering, amely az eminens diákokat gúnyolja ki. Részben igazuk van, és igen, én is rengeteget nevetek rajtuk, hiszen nemcsak magamra, hanem egy-két osztálytársamra is ráismerek. Az viszont kissé bántó, amikor úgy érzed, rosszul sikerült a dolgozatod, vagy tudod, hogy nem tanultál eleget rá, és nem nyújtottál megfelelő teljesítményt, és amikor ezt éppen megosztanád egy ismerősöddel, barátoddal, akkor csak lesújtó pillantásokat és nemtörődöm legyintéseket kapsz támogatásul, hiszen mit aggodalmaskodsz egyetlen jegy miatt, ráadásul úgyis jó lesz... 

Amikor stréber vagy és a dogád 100% helyett 99.99% lett...

5. Hogy otthon spártai szigor van

Fogalmam sincs, hogy miért gondolja azt a legtöbb osztálytársam, hogy az én szüleim konzervatív, agyonművelt, nyelvtannáci sznobok, de kétségkívül vannak ilyen gondolataik róluk. Talán még az is megfordult a fejükben, hogy csak akkor kapok vacsorát, ha aznap legalább egy ötöst hazavittem. Vagy, ahogy apukámmal szoktunk viccelődni: ha nem kapok ötöst vagy éppen nincs csillag rajta, akkor megduplázódik az alap napi egy pofon. Amikor azt kérdezik, mégis mit szólnak a szüleim, ha rosszabb jegyet viszek haza a suliba, gyakran azt mondom, hogy semmit, egyszerűen elzárnak a külvilágtól, letuszkolnak a hangszigetelt pincébe, de hogy ott mi történik, arról nem beszélhetek, mert hétpecsétes titok. Sokak számára azt hiszem, elképzelhetetlen, hogy szülői nyomás nélkül is jó tanuló legyen a gyerek. 

5+1. Hogy nyalizol

Mind közül a legrosszabb és legidegesítőbb feltételezés. A legtöbb diák szerint a tanárral csak kétféleképpen lehet viselkedni: megalázva, gyűlölködve, rendszeresen kifejezve az elégedetlenségüket vagy rajta csüngve, imádattal, elfogult és számító lelkesedéssel. Ez természetesen nem így van. A stréberek általában tisztelik a tanárokat, figyelnek rájuk, még akkor is, ha ezt inkább önös érdekből, mintsem szeretetből vagy érdeklődésből teszik, de ha igazságtalanság éri őket vagy egy osztálytársukat, nem törődnek bele. Azok, akik ezt teszik, vagy nagyon csalódottak, vagy tényleg teljesen más fogalmaik vannak az iskoláról és az ottani mindennapokról, mint másoknak: ők azok, akik miatt a jó tanulókat elítélik, félreismerik, piszkálják. 

Magyarázom a bizonyítványom... 

Utószóként szeretnék néhány dolgot tisztázni. A stréber szó, bármilyen negatív felhang is társult hozzá az évek során, számomra nem pejoratív értelmű. Én bevallom, hogy stréber vagyok, mert szeretek tanulni, igenis sokat jelent számomra a műveltség és az, ha valaki értelmesen is ki tudja fejezni magát írásban vagy szóban, ha valakivel lehet indulatok nélkül vitatkozni (nem veszekedni!). Túlteng bennem a tudásvágy: alig várom, hogy minél több és több információ jusson a birtokomba, és remélem, hogy amit hallok, látok, olvasok, azt mind meg tudom jegyezni. Számomra a stréber ezt jelenti.

Ti milyen sztereotípiákat utáltok a legjobban? Szerintetek ki stréber?