2018-as könyvkihívás #3 - Egy kiejthetetlen nevű író könyve

A 10-12 éves gyerekeknek (fiataloknak) szóló könyveknek általában sajátos hangulata és stílusa van; az erőszakot, a durvaságot és az obszcenitást általában kerülik az ilyen történetekben, a megfogalmazása is egyszerű, mégsem olyan meseszerű, mint mondjuk egy kisebb gyereknek szánt műben, illetve általában tele vannak varázslattal, naiv meglátásokkal és hordoznak valamiféle üzenetet.  Ilyen elvárásokkal fordultam D'Andrea könyve felé is, azonban mélységesen csalódnom kellett benne. 

Párizs, ősszel. A ragyogó ezüstpénz, amelytől képtelen megszabadulni és a holdvilágképű ismeretlen fenekestül felforgatja Caius Strauss életét. A pénz mindig visszakerül hozzá, hiába hajítja a Szajnába, hiába dobja a szemetesbe.
Caius elátkozott sorsának szimbóluma a pénz, amely Dent de Nuit-be vezeti. Abba a városrészbe, amelyet egyetlen térkép sem jelöl. Ahol minden megtörténhet. Titokzatos helyek és különleges képességű emberek világa. Például Cartaferina könyvesboltja, a rejtélyes tárgyak lelőhelye. Segítségükkel valóra válnak a legsötétebb vágyak. Igaz, véráldozat árán.
Az apokaliptikus, örökké sötét párizsi városrészben Caius szörnyű felfedezést tesz: ő a Wunderkind. A fiú, akiért halni is képesek az emberek, a holdvilágképű Spiegelmannt pedig esztelen öldöklésre készteti
(forrás: moly.hu

A Wunderkind - A csoda gyermek (Az ezüstpénz története) egy érdekesen induló, a standard fantasy regények alapjain nyugvó történetnek ígérkezett, bár már a legelején sejtettem, hogy egy ilyen lassan kibontakozó cselekményszállal nem várhatok tökéletes lezárást. A hangulata kellőképpen misztikusnak tetszett, a nyelvezete pedig bár fiatalabbak számára nehezen érthetőnek tűnt, engem kimondottan lekötött; pontos és lírai volt, azonban igen akadozónak találtam. Két mondat között olykor nem voltak összefüggések, az író felsorolások helyett pedig inkább lezárta a mondatot, amitől a szövegnek elveszett minden lendülete. Emellett már az elején észrevettem, hogy az érzelmek, a gondolatok, valamint a háttérsztorik valahogy elfelejtődtek vagy eltűntek a leírások tömkelegében. 




Nehezen, több hónap alatt küzdöttem át magam a könyv első felén, és bár a fejezetek mindig valami csattanóval végződtek, végig éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A könyv képtelen volt fenntartani az érdeklődésemet. Ezenkívül végig hiányérzetem volt.

A karakterekről szinte semmit nem tudtunk meg; ha pedig mégis, akkor azoknak semmi köze nem volt a történethez. Rochelle-t - a szépséges, de abszolút jellegtelen és felesleges Levegőlényt - tragikus sorsával és szomorú múltjával fenyegették, Buliwyf - a Likantróp - pedig igen kényes helyzetbe került, mikor hallotta megszólalni egykori barátját Korcsként, vagyis elkínzott rabszolgaként, majd megölte. Paulus és Cid - az árva testvérpár - korábbi életéből is kaptunk egy-két visszaemlékezést, majd megtudtuk, a testvéri szeretet és ragaszkodás mi mindenre veszi rá az embert. De hogy ez miért volt fontos a cselekmény szempontjából, arról a leghalványabb fogalmunk sincs. 

Caius a Csodagyermek. Hogy miért? Hogy mit jelent ez? Hogy milyen képességekkel ruházza ez fel őt? Nem tudom. Hogy mégis mi szerepe van a Csodagyermeknek a világ történetében? Hogy miért lényeges a létezése? Nem tudom.
Hogy az Árus kicsoda, mi történt vele, miért teszi azt, amit, és hogy mit fog kezdeni egy elpusztított világgal, nem tudom.
Hogy ki Gus, Pilgrind, mi vezérli őket, nem tudom. 
Hogy ki az a Kalmár, hogy ki az a Vak Mészáros és mit akar, nem tudom.
Hogy mi a jelentősége az ezüstpénznek, nem tudom.
Hogy mi a történet vége, nem tudom.
Hogy mi értelme van ennek a könyvnek?

NEM TUDOM. 

A könyv híján van majdhogynem minden magyarázatnak és összefüggésnek.  Mintha az író szeretett volna írni egy fantasy-t, de nem volt semmiféle koncepciója, ezért gyorsan összedobott valamit minden odafigyelés nélkül, valahogy úgy, mintha egy filmet akart volna rendezni forgatókönyv nélkül. 

Ebben a könyvben minden csak megtörténik. A szereplők csak úgy vannak. A gonoszok csak úgy gonoszok, a jók meg jók, néha pedig rosszak, de annak amúgy sincsen következménye meg oka, szóval nem is kell róla beszélni. Caius létezik, néha megszólal, néha tesz valamit, de hogy miért és ez milyen hatással van rá, nem tudjuk. Mint egy ösztönlény; vagy fáj neki, vagy dühös, esetleg fél, de hogy mit érez és mit gondol ezenkívül, rejtély. 



A történet befejezése pedig nyitott, emellett pedig váratlan. Nem a tartalma miatt, hanem azért, mert olyan, mintha egy filmet a legdurvább csata jelenet alatt vágtak volna el. Egyszer csak jön a The End. Az epilógus, amiben olyan szereplők bukkannak fel, akiknek még így is sem nyer értelmet a létezésük. 

A rossz cselekményt, a semmitmondó karaktereket és a hanyag írói munkát azonban még meg tudtam volna bocsátani, ha legalább a stílusa illeszkedne ahhoz a korosztályhoz, amelynek a könyvet ajánlották, azonban az írónak még ez sem sikerült. A szülő választhat: vagy leülteti a 12 éves gyerekét a Fűrész elé vagy pedig a kezébe adja ezt a könyvet. Nem túlzok olyan nagyon, ha azt mondom, körülbelül ugyanúgy fogja megviselni a gyomrát. 

Az hagyján, hogy a pusztítás és a harc képei erőteljesen jelennek meg a könyvben, de az, ahogyan az író minden cenzúra és finomítás nélkül kibelezésről, kínzás, megvakításról, csonkolásról beszél, egyszerűen gyomorforgató, és semmiképpen nem tizenkét éves kortól ajánlott. Több oldalon keresztül részletezi egy-egy holttest meggyalázását, az utolsó fejezetekben pedig levágott kezek gyilkolásáról ír. 

Összegzésül annyit tudok mondani, hogy sokan a Szent Johanna Gimit és a D.A.C.-ot szidják, amiért téves üzeneteket közvetítenek a fiataloknak ráadásul gyakran minősíthetetlen stílusban (mellesleg ezzel egyet tudok érteni), azonban azoknak legalább van valami koncepciójuk, üzenetük, és normális cselekményvezetésük - még akkor is, ha nem történik bennük semmi. 

Egyéb információk a könyvről:

Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 376
Molyértékelés: 48%

Saját értékelés:

Stílus: 70%
Cselekmény: 40%
Karakterek: 40%
Cím, borító, fülszöveg: 50%
Összesen:  49,5%

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! TE mit gondolsz erről a műről? Esetleg olvastál hasonlót? Írd meg kommentben! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése