Mivel jelenleg sem dolgozni, sem iskolába nem járok, hanem
nagyban a munkakeresés kellős közepén vagyok, és a fél napomat azzal töltöm,
hogy találjak a szakmámba vágó munkakört a környéken, így nem igazán járok el
itthonról. Emiatt azt az időszakot fogom leírni, amikor még a
pénzügyi-számviteli ügyintézői képzésre jártam.
Az óráim általában nyolckor kezdődtek (kivéve, ha elmaradt,
vagy éppenséggel későbbre kellett bemenni), így muszáj volt még előtte beérnem
a suliba. Negyed órára lakom Székesfehérvártól természetesen autóval, ez
busszal már fél órába telik, így döntenem kellett, hogy vállalom-e azt, hogy a
fél nyolcassal megyek be, és minden reggel elkésem, vagy a 7:13-assal. Az utóbbira esett a választásom. Ez okból minden nap 6-kor kellett kelnem.
Mivel a legelső ébresztőóra csörgésre sosem tudtam felkelni,
így mindig beállítottam magamnak, hogy három percenként ébresszen újra. Ez volt
a biztos módszerem. Hat órakor megszólalt a telefonom, én lecsaptam, majd
negyedkor/ óra húszkor kimásztam az ágyamból, és egyenest a WC-re mentem.
Ezután félkómásan levánszorogtam az emeletről, bevetettem
magam a fürdőszobába, és jó alaposan megsikáltam a fogaimat. Amint ezzel kész
voltam, fogtam a felakasztott ruháimat, a karomra dobtam őket, és a nappaliba
mentem, csak azért, hogy megbizonyosodjak a kinti hőmérsékletről. Így döntöttem
el mindig, hogy mit is vegyek fel, hogy kell-e melegebb szerelés, hiszen én a
21 fokban is képes vagyok néha megfagyni. Nyári gyerek vagyok. Inkább a
megsülök, mint megfagyok. Nincs az a mennyiségű ruha, ami engem meg tudna
védeni a hideg elől.
A hőmérő megnézése után állandóan visszamásztam az emeletre.
Ekkor az óra nagyjából harmincötöt/negyvenet szokott mutatni. A szobámba érve a
ruháimat az ágyam végére dobtam, majd vissza másztam a meleg takaróm alá még öt
percre. (Említettem, hogy nehezen tudok felébredni? Nem mellesleg utálom a
korán kelést, az ébresztő csörgését meg még jobban. Meg amúgy is kinek van kedve
kimászni a meleg takaróból, mikor kint röpködnek a minuszok?)
Háromnegyedkor szép komótosan felöltöztem, majd az aznapra
való füzeteket beleszórtam a táskámba a földről, ahol előző nap hagytam tanulás
után. 6:50.kor ismét elfoglaltam a fürdőt, és egy gyors sminket csináltam
magamnak, ami annyiból állt, hogy megpróbáltam alapozóval, meg korrektorral
lefedni a ragyáimat, meg feltettem egy kis szempilla spirált. Ezt sosem hagytam
ki, hiszen az én szempilláim, hála a szőke hajamnak szőkék. Szó szerint szőkék.
Még a szemöldököm is az! Majd jöhetett a fésülködés, a megszokott lófarokba
kötött haj, majd kimentem anyumhoz a konyhába, aki már addigra megcsinálta
nekem a reggelimet, és a tízóraimat a suliba.
Amióta az eszemet tudom mindig ő csinálta nekem, meg a
testvéreimnek ezeket, hisz ő is állandóan korán kelt, hisz vagy 7-re, vagy 8-ra
ment dolgozni.
Ha jó voltam, akkor 55-kor már reggelizni mentem, ha nem
akkor 58-kor estem oda hozzá.
Pechemre reggelente szinte felkelés után nem tudok enni.
–nekem ahhoz minimum kell még egy óra, hogy megjöjjön az étvágyam, így csak pár
falatot tudtam leerőszakolni a torkomon.
Mikor az óra elütötte a hetet, én felálltam az asztaltól,
elpakoltam a tízóraimat, meg egy üveg vizet, és neki álltam készülődni ahhoz,
hogy elinduljak otthonról. Cipőt/csizmát felhúztam, kabátot magamra aggattam,
majd óra háromkor kiléptem a bejárati ajtón. (Ha nagyon késésben voltam, akkor
ez óra hét volt. Ilyenkor futnom kellett a buszra.)
Nem tudom, hogy csak nekem van-e az a mániám, hogy ha megyek
valahova mindig figyelem az időt, és pontosan tudom, hogy egy adott
útszakaszhoz mikorra kell odaérnem. Nálam az óra lecsekkolása mindig az
óvodánál lévő hídnál volt. Ha ott voltam óra hétre, akkor biztosan elértem a
buszt, ha nem akkor necces volt, és bíztam abban hogy késik a járat, amit
szinte állandóan szokott.
7:11-kor pedig a legtöbb esetben már fent szoktam állni a
buszmegállóban, és vacogni, ha hideg van, mert a busz többségében mindig késett, és most is késik.
Ez lett volna hát az én kis rutinom még a sulis éveim alatt,
mikor minden nap így indultam el otthonról, és mindig figyeltem, hogy az adott
időpontban azt csináljam, amit mindig.
Nektek is van/volt ilyen berögzült szokásotok?
Ha igen akkor
ne felejtsétek el megosztani velem kommentben.
Kíváncsian várom őket. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése