Írd le életed legizgalmasabb élményét a legunalmasabb stílusban - Writing Challenge #2

Izgalmas élmény unalmas stílusban? Hát nem mondom, hogy egyszerű lesz. Mégis bízom benne, hogy sikerülni fog. :D

***

A nap sütött… A levegő fülledt volt… Ez jellemezte azt a napot. A szokásomhoz híven a szobámban ültem a gépem előtt, és fogalmam sincs, hogy mit csináltam rajta. Talán sorozatot nézhettem. Nem tudom. Régen volt. Vagyis nem is olyan régen, csak a nyáron, de azért mégis régen. Tulajdonképpen nem mondhatom elég régnek, mert a nyár nem volt régen, de nekem régen volt. Na jó inkább mondjuk azt, hogy nem is olyan régen.

Szóval ott ültem a szobámban, majd gondoltam egyet és lesétáltam az emeletről inni. Az emeletet és a földszintet tizenhat fa lépcső választja el egymástól. 1.. 2.. 3.. 4.. 5.. 6.. 7.. 8.. 9.. 10.. 11.. 12.. 13.. 14.. 15.. 16.. Remek, lent voltam. Bemasíroztam a konyhába, és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Miért vizet? Mert szeretem a vizet. Sőt nem is iszok mást mint H2O-t. Az édes löttyöktől herótom van. Mondjuk az ásványvizet jobban szeretem, mint a csapvizet, de akkor azt hiszem nem volt otthon ásványvíz, vagyis a spájzban nem volt, viszont a pincében igen, csak lusta voltam lemenni érte. Vagy lehet, hogy ásványvíz volt, amit ittam? Nem tudom már… Régen volt, vagyis nem is olyan régen… A nyáron.

Pillanat, mennem kell a mamám ebédéért, így csak később folytathatom a történetet. A mamám ugyanis beteg, és „etetni” kell. Na nem szó szerint, csak ott kell ülni mellette, mert ha nem tesszük, akkor kiborítja az ételt. Mindegy… Nem is ez a lényeg.

Na szóval. Ott tartottam, hogy ittam. Egy pohárral? Kettővel? Nem tudom. Nem számoltam. Ivás után sétáltam egy kört a házban. Mikor a nappaliba értem fél füllel hallottam, hogy apa és a Gábor, az édes kis öcsém, aki amúgy nem is kicsi, szóval nem értem miért hívom állandóan kicsinek. Vagy 186 cm magas. Bár anno még kicsi volt, és én számítottam magasnak, meg alapból is ő a fiatalabb szóval ő a kis-nagy öcsém. Na szóval ők ketten eltervezték, hogy kimennek a suhogóba. A suhogó nem más mint a szőlősünk. Tudjátok, ahol a szőlőt szokták termeszteni. Van nova, fehér szőlő, otelló, elvira, meg valami nagyon potyogós is, amit utálok szedni(lehet hogy az a nova?), mert ahogy hozzá ér az ember, akkor azonnal lepotyognak róla a szemek, és a földről kell összeszedni. Kivéve ha ügyesek vagyunk. Akkor le lehet szedni könnyen.

Na mármost ők ketten kimentek a suhogóba, mi anyával ketten maradtunk itthon, a nővérem meg szokásához híven Veszprémben csücsült az albérletben. Nem… Szerintem dolgozott. Egyfolytában dolgozik.

Visszavonultam az emeletre. Fél órával később szakadni kezdett az eső odakint. Olyannyira esett mintha dézsából öntötték volna. Apáék meg még mindig kint voltak a szőlőben. Na igen ám, viszont meg szólalt odalent a Most múlik pontosaaaaan… Vagyis anya telefonja. Pár pillanattal később anya kiabált nekem, hogy segítsek megkeresni az autónak a pótkulcsát, mert a fiúk ott kint bezárták a kulcsot az autóba, és most áznak.

Remek délutáni program. Pótkulcs keresés. Rövid időn belül megtaláltuk. Azért nem volt annyira rövid idő. nagyjából húsz perc, ha nem több, bár lehet kevesebb volt. Nem tudom már pontosan. Régen volt. Valamikor a nyáron.

A fiúk addig áztak.

Ezután én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy biciklivel utánuk menjek, és szállítsam le a kulcsot. Szakadó esőben kérem szépen! Felvettem egy esőkabátot, majd biciklire pattantam. Jobb, bal, jobb, bal. Így tekertem egész úton. Az eső kopogott a kabáton, én meg félve védtem a zsebemet, nehogy belefolyjon a víz, mert akkor a telefonomnak annyi lett volna. Az kellett volna, hogy bekrepáljon itt nekem. Hisz alig volt egy éve szervízben, mert nem lehetett bekapcsolni. Mármint a mosthoz képest egy évre, nem pedig a nyárhoz képest. Ahhoz képest maximum háromnegyed(?) nem… fél évre volt ott.

Szóval a lényeg. Utánuk tekertem a szakadó esőben, lepasszoltam a kulcsot, a fiúk áztak, majd beraktuk a csomagtartóba a biciklit, beültünk és hazajöttünk.

Nagyon izgi nap volt. Komolyan. Sosem bicikliztem még szakadó esőben. Főleg azért nem, mert az agyasok bezárták a kulcsot az autóba. Szó szerint bőrig áztak mire kiértem. Hát így jártak.

***

Azt hiszem ez nem kicsit haladta meg a képességeimet. Szinte lehetetlen bármit is számomra unalmasan leírni, de megpróbáltam. Bízom benne, hogy így is elnyerte a tetszéseteket.

Ígérem, a következő gyakorlattal hamarabb érkezem.

Ez is előbb jött volna, csakhogy a gépem szervízben volt. Milyen ironikus nem?

 Komolyan mondom, a közelemben meghalnak az elektronikus dolgok. J