KÖNYVAJÁNLÓ Jessie Burton: A babaház úrnője

Halihó mindenkinek!

Hatalmas lelkesedéssel vágok bele az első Mendemondás cikkemnek - remélem nem is kell megemlítenem, hogy rettenetesen izgatott vagyok! Mint a bemutatkozásomnál is olvashatjátok, én felelek a könyvajánlók részlegért, ezért úgy gondoltam, a legjobb lesz, ha ezzel is kezdem a blogos pályafutásomat :D Fogadjátok szeretettel az ajánlómat!

A babaház grafikája

Jessie Burton első könyve, A babaház úrnője hatalmas sikereket aratott külföldön, és nemsokára kis hazánkat is elérte: nálunk érdekes módon nem vált olyan népszerűvé, mégis rengeteg könyvmoly fogadta örökre a szívébe ezt a nem mindennapi könyvet - köztük természetesen én is.

Jessie Burton

Azóta, hogy először megpillantottam a könyvet, tudtam, hogy egyszer el kell majd olvasnom, de arra nem számítottam, hogy ez ilyen sok idő elteltével fog bekövetkezni. 2014 óta áhítozom erre a borsos árú, de ízléses és tartalmas regényre. Higgyétek el, az 3990 Ft megéri ezért a csodáért!

Hogy ne csak üres fecsegéssel húzzam az időt, itt a könyv fülszövege:

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.
Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.
Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Jessie Burton tiszteletreméltó precizitással kalauzol végig minket a korabeli Amszterdam utcáin, miközben történelmi ismereteit megcsillogtatva mutatja be a pénzéhes, haszonleső, ám mégis valamiféle erős istenszeretettől és áhítattól övezett lakosságot. Ennek ellenére a regény egy pillanatra sem válik tankönyvvé: minden, amit megismerünk, Nella látókörén belül történik; az író és a titokzatos miniatűrkészítő a főszereplővel együtt vezet minket végig a történeten. 

A rendkívül kifejező és finom stílus cseppet sem hasonlít az eufemizmusokkal telt, Jane Austen-i választékosságra, annál sokkal lendületesebb és gördülékenyebb, valamint nem tartózkodik az erőteljes kifejezésektől. Bár nem élt a 17. századi Hollandiában, mégis úgy érzem, az írásmód híven tükrözi az akkori életérzést. 

Habár a főszereplő, Petronella Oortman létező személy volt, Jessie Burton a lány életének csak egy-egy szeletét szövi bele a regényébe, azonban azt olyan ügyesen teszi, hogy azt hihetnénk, mindez valóban megtörtént. A babaház kulcsfontosságú része a cselekménynek, mégsem a mozgatórugója; ezt a szerepet a miniatűrkészítő vállalja magára. A regény misztikus hangulatát az ő előrelátása, már-már profetikus képessége adja. 

Könnyedén eshetnénk abba a hibába, hogy A babaház úrnőjét ezerszer olvasott romantikus történetnek bélyegezzük, azonban szeretném, ha ezt semmiképpen nem tennénk meg. Habár Nella vágyakozása az igaz szerelem után valóban lehetőséget ad arra, hogy az írónő mézes-mázos mesét kanyarítson a Brandt házaspár életéből, azonban szerencsére Burton ennél realisztikusabban látja a világot. 

A regény ezáltal ennél mélyebb tartalmakkal is foglalkozhat. Nella és a család, amelybe bekerült megkérdőjelezi a polgármesterek ósdi, elavult és bigott törvényeit, szembeszáll velük, miközben felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket véleményem szerint szégyen, hogy még ma is gyakran hallunk. 

Petronella Oortman babaháza

Nella olyan álmokkal lépett be ismeretlen férje házába, mint minden átlagos lány: nem várt mást, csak szerelmet, odaadást, egy hétköznapi életet gyerekekkel, unokákkal, azonban ahogy egyre jobban belelátott férje és sógornője életébe, komolyabb dolgokkal kellett szembenéznie. Megtanulta, hogy nem a törvény az isten, és hogy a házastársi kötelezettség nemcsak a szerelemben teljesül. Rájött arra is, hogy hiába minden páncél és jéghideg gúny, a legkeményebb ember is tud szeretni. A regény elején megismert Nellából Petronella Brandt válik; míg az előbbi egy makacs kislány, dacos és vonakodó kamasz, addig a másik hűséges feleség, jó barát és erős nő. 

A főszereplő tökéletes kidolgozottsága mellett a mellékszereplők sem tűnnek papírmasé figuráknak. Johannes Brandt múlttal rendelkező férfi, jó kereskedő és közutálatnak örvendő polgár, akit a szívében rejtező titkok elidegenítettek a világtól. Marin Brandt kegyetlen és hideg, nem szívesen fogadja Nellát. Nem tartja másnak, mint betolakodónak, aki könnyen bajt hozhat a fejükre. Később azonban kiderül, hogy Marin is esendő lélek. 

Összességében véve A babaház úrnője egy rendkívül komplex érzelmeket és gondolatokat boncolgató, ám mégsem kimondottan filozofikus mű, amely az egyén szabadságának és a törvények korlátozásainak ellentétét mutatja be, miközben szereplői komoly jellemfejlődésen mennek keresztül. Elgondolkodtató, mégis könnyed, szinte már-már varázslatos mű, amely tanít és gyönyörködtet. 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem! Ha tetszett, iratkozz fel, és hallgasd te is a Mendemondások meséit!