Válaszút

Belegondolni sem merek, hogy az élet mennyi, de mennyi válaszút elé állított már az eddigi rövid életem alatt. Döntenem kellett arról, hogy valaki a barátom vagy a szerelmem legyen, hogy melyik tollat szeretném, mikor csak egyet engedhettem meg magamnak. Választanom kellett, hogy elköltözöm otthonról, vagy maradok-e, ahol apám tovább kínozhat, lelki terrorban tarthat.

Úgy érzem, eddig mindig sikerült meghoznom a legmegfelelőbb döntéseket, még akkor is, ha nem az én érdekeimet szolgálták. Viszont az élet egyre nagyobb köveket gurított az utamba, és idővel a rossz döntések sorozata kezdte el behálózni az utamat. Így szoktam rá a dohányzásra, az alkoholizálásra, és néhanapján a drogozásra is. Ezen kívül olyan területre sodródtam, amit álmaimban sem gondoltam volna. Önpusztításba kezdtem. Milliónyi vágás ékesíti a karomat, a lábamat, és minden más testrészemet.

Nem mondom, hogy ez volt életem legjobb döntése, de szükségem volt valamire. A tizennyolc évem alatt a bántalmazás hozzám nőtt, velem élt. Apum mindig is egy alkoholista volt, és többször megerőszakolt, vagy úgy meg vert, hogy napokig ájultan feküdtem a földön. Sosem törődött velem igazán.

Mikor választanom kellett, hogy vele maradok-e vagy elköltözöm, nem tudtam elmenni. Megesett rajta a szívem. Bíztam benne, hogy egyszer majd jó útra fogom tudni téríteni, de ő engem is lehúzott. Szinte olyan lettem, mint ő, pedig az volt minden vágyam, hogy soha, de soha egy icipicikét se hasonlítsak rá.

És most itt vagyok. Pontosan nem tudom hol van az az itt. Valahol élet és halál között lebegek. Látom a saját testemet magam alatt, és döntenem kell. Döntenem kell, hogy maradok, vagy megyek-e. Ha maradok, mi garantálja, hogy apám többet nem ver meg? Most is ott térdel a halálos ágyam mellett, és zokog. Azt ordibálja torkaszakadtából, hogy megváltozik, csak ne menjek el. De ha elmegyek, akkor anyummal lehetnék. Azzal a nővel, aki mindent megtett azért, hogy engem megvédjen, aki a halála napjáig szeretett, és mindig apa, és közém állt, hogy a férfi engem ne tudjon bántani.

Én hiszek abban, hogy apa meg tud változni, hogy történik valami az életében, ami miatt még jó ember lehet. Tudom, hogy menni fog neki, csak kitartónak kell lennie, és segítséggel jó irányba indulhat el. De vajon el tudnám viselni, ha mégsem változik meg? Hisz most is miatta vagyok itt…

Eljött a döntésem pillanata. Nem húzhatom tovább az időt. Helyesen kell cselekednem.

És most az egyszer, sok év után amellett döntök, ami az én érdekeimet szolgálja, és nem másét.

Jövök anya!