A kötelező olvasmányok rémunalmasak. Az orosz realistáktól a falat kaparom. Egyszerűen nem értem, mire jó az a sok szócséplés meg az a rengeteg hosszú, érthetetlen név, aminek se vége, se hossza. Mégis ki kíváncsi a sok lelkizésre (Dosztojevszkij) meg arra a sok szenvedésre, nyavalygásra (Tolsztoj)? Na, ugye!
Valld be, te is ismersz legalább egy olyan embert, aki ha kell, ha nem, ha figyelsz rá, ha nem, ezt a süket dumát nyomja, mintha bármi is változtathatna az olvasáshoz való hozzáállásodon. Én, aki egyébként kimondottan kedveli az orosz realista műveket, a kelleténél jóval többször találkozom ilyen megjegyzésekkel.
A mai bejegyzésemben, amellett, hogy jelentem, teljesítettem a 2018-as könyvkihívás töredékét, szeretném bemutatni azt az orosz és bár nem Dosztojevszkij és Tolsztoj korában íródott, mégis a realizmus számos jegyét magán viselő regényt, amely megdönti az egyébként is hadilábon álló sztereotípiákat.
 |
| forrás: wikipédia |
Mihail Bulgakov élete ugyan elég színes volt, mégis úgy ítélem meg, hogy irodalmi tevékenységét tekintve nem különösebben fontosak a különféle életrajzi mozzanatok. Érdekes azonban, hogy több műve a Szovjetunió kemény cenzúrájának áldozatául esett, és emiatt többet csupán halála után több évtizeddel adtak ki. Több művéből filmet, színdarabot készítettek, valamint Várkonyi Gábor és Szirtes András közreműködésével regényeinek több magyar feldolgozása is született.
Leghíresebb műve (többek között az idei emelt magyar érettségi egyik tétele) A Mester és Margarita halála után, 1966-ban jelent meg először, Bulgakov haláláig dolgozott rajta.
"Szokatlan a műalkotás sorsa. Szokatlan, hogy egy regény, amelyet negyedszázaddal írójának halála után publikálnak először, egyszeriben a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül, a huszadik századi világirodalom remekei közé sorolják, szerzőjét pedig Kafkával, Joyce-szal emlegetik egy sorban.
A modern szatíra, a fantasztikus, a groteszk és az intellektuális próza elemeit egyesítő regény a mai kor emberének nagy problémáira keresi a választ: mi a mértéke jónak és gonosznak az olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom összpontosul a kezében? Hol az igazság határa a teremtő indulat sodrásában? S kinek a gondja, hogy a humanizmus eszményeire vigyázzon közben?
A regényben, akár a középkori misztériumjátékokban, három, egymással szoros logikai kapcsolatban álló síkon bonyolódik a cselekmény: a fantasztikum, a valóság és az elvont filozófia síkján. Mindhárom jelen van, ahogyan a Sátán, Jesua-Jézus, a szimbolikus értelmezésű Mester és a harmincas évek Moszkvájának gogoli torzítású furcsa figurái is jelen vannak. A filozófiai mondanivalót az önmagában is lenyűgöző betétregény summázza: Bulgakov sajátos adaptációjában Jézus magányos idealista, szemben az embertelen, számító hatalmat képviselő, okos Ponczius Pilátussal.
Bulgakov nem formulákban fogalmaz, gondolkodásra, a mélyebb morális-társadalmi összefüggések önálló felismerésére készteti olvasóját."
A cselekményvezetés összetett, és eleinte kissé kusza: sehogy sem értjük, hogy Berlioz halálának és Ivan Nyikolajevics (továbbiakban Hontalan) szerencsétlen sorsának mi köze van a varietészínházhoz, a Mesterhez és Pilátus, a kirakós darabjai azonban a végére mind a helyükre kerülnek, és egy teljes, tökéletes megformált és felépített történetté össze. (Ami már csak azért is fantasztikus, mert mint tudjuk, Bulgakov nem vélte még befejezettnek a regényt.)
 |
| forrás: wikipédia |
Gogol elbeszéléseihez hasonlóan, A Mester és Margarita is groteszk, természetfeletti elemekkel színezett történet, amelyet fekete humor, keserű irónia és abszurd jelenetek gazdagítanak. Mégis: a hangulata nem könnyed vagy varázslatos, a mágia inkább súlyos és komisz, mintsem szórakoztató a történetben. Az oroszoktól szinte elvárt és szeretett filozofikus gondolatmenetek elmélyítik a könyv mondanivalóját, a bűn és bűnhődés motívuma pedig ugyan kevésbé egyértelműen, mint Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében, mégis hangsúlyosan jelenik meg a műben. (Ezzel most nem mondtam sokat, ugye?)
A Mester és Margarita egyik alighanem legikonikusabb figurája maga az ördög. Habár egy 20. századi műről beszélünk, Woland alakja inkább közelít az ördög mai ábrázolásához, mint a Faust Mephistójáéhoz vagy Az ember tragédia Luciferjéhez. Ugyan kozmikus, örökkévaló volta kétségbevonhatatlan, mégis hétköznapi, sőt, hanyag emberalakban jelenik meg, modora kiváló, türelme végtelen.
A Mester karaktere, aki sokkal kevesebbet szerepel a könyvben, mint Woland, az irodalmárok körében kisebb-nagyobb vitákat szül, ugyanis alighanem életrajzi ihletésű szereplő, aki vagy magát Bulgakovot vagy pedig Makszim Gorkij orosz írót "testesíti meg". Margaritát Goethe Faustjának Margitjával állítják párhuzamba, azonban önmagában véve is érdekes és erős karakter.
Számomra a regény legizgalmasabb fejezetei közé tartoztak azok, amelyekben Pilátus és Ha-Nocri, avagy Jézus beszélgetéseit, történeteit értelmezték és fogalmazták át. Ezeknek a részeknek egészen más, szinte andalító hangulata volt, mint a 20. század Moszkvájában játszódó fejezeteknek.
A Mester és Margarita amellett, hogy mély, egyetemes témákat boncolgat, a szerelem is megjelenik benne. A Mester és Margarita kapcsolata talán általánosságban véve nem erkölcsös, mégis megismerkedésük történetét olvasva, fel sem merül az olvasóban, hogy helytelen volna kitartani a szerelmük mellett. Margarita alakja éppen ettől válik különlegessé; hiába enged Woland csábításának és hiába cselekszik a normák, az erkölcs ellen, nem válik bűnössé, tisztátalanná ezáltal, hiszen az indítóok a szerelem.
Ár: 3990 Ft
Oldalszám: 576
Molyértékelés: 91% (2084 csillagozás)
Saját értékelés:
Stílus: 100%
Cselekmény: 85%
Karakterek: 90%
Cím, borító, fülszöveg: 75% (bár ez igazán nem Bulgakov hibája)
Összesen: 87,5%
Ezúton szeretnék elnézést kérni, amiért se nem amatőr, se nem profi munkát nem végeztem ezzel a bejegyzéssel... Kissé elragadtattam magam, hiszen én ebből a könyvből érettségizni fogok, így a megértés és az elemzés kulcsfontosságú szerepet játszott olvasás közben, azonban egyelőre nem jártam utána a könyvnek vagy Bulgakovnak, a tételt pedig át sem néztem, így tulajdonképpen a saját értelmezésemet írtam le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése