Tetováltattam?! - avagy 5+1 idegesítő kérdés a tetoválásról

Mindenki ismer legalább egy olyan embert, aki a tetoválások ellen van. Tudjátok, arról a fazonról beszélek, aki szereti hangoztatni, hogy az milyen egészségtelen, csúnya, hogy sokaknak nem áll jól, és egyébként is, mi lesz akkor, ha megöregszik az ember, ráncos lesz a bőre és plöttyedt?! Na, pont ilyen voltam éveken keresztül. Most pedig az első tetoválásom után két nappal a következőt tervezgetem... 




Hogy miért ez a pálfordulás? Még én sem értem igazán. Miközben a barátnőmet figyeltem, akit éppen tetováltak (szintén első), még nem éreztem úgy, hogy nekem ezt meg kell tennem. Fogalmam sincs, mikor jött az impulzus. Talán akkor, amikor megtaláltam azt hiszem az egyetlen létező Ady Endre tetoválást az egyik magazinban? Vagy akkor, amikor megláttam Betti alkarján a gyönyörű mintát? Lényegtelen. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy könyves tetoválásokat nézegetek Pinteresten. Két héttel később pedig friss tetoválással a karomon leültem, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amelyben öt olyan kérdésre reagálok, amit már két napja folyamatosan minden egyes embertől megkapok, szóval már herótom van tőlük. 



1. Fájt? 

Az első kérdezőnek lelkesen mesélem, milyen volt. A másodiknak kevésbé részletesen, de mosolyogva. A harmadiknak unottan, sablonokat használva. A tizedik örüljön, hogy nem vágom pofán.  Rettenetesen idegesítő, de alapkérdés, hiszen mindenki, aki szeretne, erre kíváncsi. Senki nem akarja, hogy kínok között kelljen kivárnia, míg elkészül a remekmű, de megnyugtatok mindenkit: nem fájt. Méhcsípésszerű szúrást éreztem, csak tartósabb volt, a végén viszont majdnem elaludtam. Ezt persze sokan nem hiszik el, és kötik az ebet a karóhoz: de, tuti hogy fájt. Ilyenkor azzal hárítok, hogy most, hogy gyógyul, fáj, de akkor nem éreztem igazán. De tudjátok mit? Van még olyan bátor ember, aki tudja és meri ezt fokozni: váltig állítja, hogy a tetoválás maga a pokol. Tudom, hogy hihetetlen, de ha NEKEM van és ÉN éltem át, akkor mégis ki tudja jobban, hogy fáj-e vagy sem? Vagy rosszul gondolom? 

2. Mi a jelentése?

Vannak tetoválások, amelyeknek mély jelentése van. Egy-egy szimbólum mögött egy egész világ vagy egy különleges életút rejtőzhet. De ha hiszitek, ha nem, van olyan, ami azt jelenti, amit ábrázol. Az én tetoválásom is ilyen. (Egyelőre nem teszek ki róla képet, majd akkor, ha már nem fóliázom, de ha kíváncsiak vagytok rá, pénteken már fent lesz az instámon: illuziorombolo) Fekete, tulajdonképpen olyan, mint egy egyszerű tollrajz: egy könyvön egy macska ül. És tudjátok, hogy miért ezt tetováltattam magamra? Nemcsak azért, mert szeretem a macskákat és mert ez cuki, viszont nincs is mögötte mély jelentés. Ez az életfilozófiám. A macska a bennem rejlő játékosságot és azt a fajta kecsességet jelképezi, amelyet csak ezek az aprócska állatok képesek átadni. A könyv pedig az olvasás iránti szenvedélyemet, az írói ambícióimat, a tudás iránti vágyamat jelenti. Nem olyan nehéz kitalálni, mégis mindenki, értsd: MINDENKI rákérdez, és faggatnak róla. Arról nem is beszélve, hogyha komolyabb jelentése lenne, és nem az önkifejezésemet szolgálná, akkor lehetséges, hogy nem szívesen beszélnék róla, ergo indiszkréció ilyet kérdezni. 

3. Igazi?

Nem, vízzel lejön. Ezt a kérdést többféleképpen is feltették már nekem: Varrott? Ugye nem henna? Rendes? Most komolyan, ez ennyire nagy szám? Oké, részemről váratlan lépés volt, illetve sokaknak különös lehet, hiszen még gimibe járok, deee... mégis. Egyrészt nem én vagyok az első, akinek van, másrészt pedig minek rohangálnék fóliával a karomon, ha nem lenne igazi? Szórakozásból? 

4. Mivel kened?

Nem tipikus kérdés, mégis mindenki megkérdezi. Főként azért zavar, mert nem látom az értelmét, a célját. Ha tetováltatnak, úgyis megmondják, mivel kenjék és mivel ne. Ha meg nem, akkor ez miért releváns? 

5. Mi lesz, ha megöregszel?

A felnőttek kedvenc kérdése. Mintha tizennyolc évesen én azon gondolkodnék, hogy mi lesz, ha hatvanéves leszek. Ezenkívül ha öreg és ráncos leszek, akkor nem a tetkó lesz az, ami ront a kinézetem élvezeti értékén. Legalábbis szerintem nem ez lesz az a tényező, ami miatt utálni fogok a tükörbe nézni. (Nem mintha így gondolnék az öregségre, de értitek, mire akarok kilyukadni, nem?)

+1 A szüleid mit szólnak hozzá?

Szerintem ez csak az én koromban felmerülő kérdés, hiszen annak ellenére, hogy elmúltam tizennyolc, a szüleim véleménye még mindig mérvadó. Ennek ellenére nem értem, kinek mi köze ahhoz, hogy a családban mit szólnak hozzá. Én szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis anyukám már tizennégy éves korom óta győzköd, hogy legyen tetoválásom, apukámat se zavarta, a dédmamám pedig majd' kiugrott a bőréből, mikor megtudta. De ha mondjuk balhé vagy feszültség lett volna köztem és a szüleim között, azt nem szívesen kürtöltem volna világgá. Ráadásul mit számít hogy mit szólnak hozzá? Attól még hogy az én szüleim elfogadják, az övéké talán utálni fogják és fordítva. 

Ennek ellenére szívesen várom a kérdéseiteket, hozzászólásaitokat a témával kapcsolatban, mert szívesen beszélgetek erről veletek, csak kérlek, könyörgök: ezeket ne tegyétek fel! Ti mit gondoltok a tetoválásokról? Nektek van? Ti mit válaszoltok általában az ilyen kérdésekre? 


5 megjegyzés:

  1. Szia, nekem is van tetoválásom, így át érzem a helyzeted. Mondjuk nekem a kedvencem az amikor kijelentik, hogy meg fogom bánni, mintha annyira ismernének pedig még azt se tudják miért csináltattam.
    Érdekes módon nálam a családra nem kérdeztek még rá, de azért nem akarom elkiabálni :D
    Tetszett a bejegyzés Nagyon jól összefoglaltad az egészet.
    Lilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Köszönöm a kommentedet!
      Szerencsére én még nem kaptam meg, hogy meg fogom bánni, de ki tudja :D
      Kriszti :)

      Törlés
  2. Szia, nekem is van :) Lélekerő rúna a bal lapockám tájékán. Szerencsére én nem annyira szenvedtem el a kérdéseket, de ha valaki kérdezte is egyiket, gyors válasszal elintéztem, és mostanában már csak egy-egy kis tanítványomtól, meg gyerekektől, akiknek olvasok, kapom meg, hogy milyen menő:))
    tetszett a bejegyzésed! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy hozzászóltál! :) Érdekes tetoválás, nem szokványos! Neked ezek szerint szerencséd volt, de a gyors válasz biztos beválik :D Majd kipróbálom!
      Kriszti :)

      Törlés
  3. Szia! Nálam a 4-es kimaradt, de van helyette az örök "Van még rajtad hely?" kérdés, ezt szinte mindig megkapom. Persze, már nem 1 tetoválással büszkélkedem, de azért na, rám kell nézni, igen, van még rajtam hely :D Az első tetoválásomat is már 28 évesen varrattam, ennek ellenére akkor és azóta is megkapom hogy a szülők mit szólnak hozzá... Furák az emberek, pedig a mai világban már kb minden második személy visel legalább egyet.

    VálaszTörlés