VIGYÁZAT! DURVA ÁLTALÁNOSÍTÁSOK ÉS SZTEREOTÍPIÁK KÖVETKEZNEK!
Mitől érzi magát jól egy stréber? Tudjátok, azokról beszélek, akik hihetetlenül okosak, mindig fellengzős szavakkal dobálóznak és nem mellesleg kicsit különcök. Naná, hogy attól lesznek cicasztikusan jól, ha a saját fajtájukról olvashatnak: csúnyácska, de észben felülmúlhatatlan lányokról, akikbe hihetetlen módon szexi rosszfiúk meg élsportolók szeretnek bele. Ez kell a kockáknak.
Vagy talán mégsem?
Kelly Oram majd megmondja a Csókelvonó kockáknak című könyvében, ami már első hallásra sem tűnik minőségnek, olvasva pedig még több kívánnivalót hagy maga után.
A sorozat első részének sikerén felbuzdulva, Kelly Oram - aki úgy tűnik, leragadt a LOL könyvek írásánál - nekilátott egy újabb fantasztikus, strébereket szerepeltető könyvnek. A Szívzűrterápia strébereknek sajnos még nem került a kezembe, sőt, Oram más művei is elkerülték a figyelmemet, de szerencsére a Csókelvonó kockáknak az előző rész ismerete nélkül is teljesen érthető.
A történet szerint Libby a túlsúlyos, de attraktív és intelligens lány az utóbbi hónapokban teljesen kifordult önmagából, hiszen végre rátalált a szerelem, egy magas, szexis focista képében. Owen azonban láthatóan rossz hatással van Libby-re, hiszen nemcsak elvonja a figyelmét a tanulásról és barátairól, de még az önbizalmát is a földbe döngöli. Egészen addig, míg Libby barátai közbe nem lépnek, és Adammel, a nem kevésbé kívánatos presszóssal karöltve ki nem gyógyítják őt súlyos addikciójából.
Libby Garrett Owen-függő. A szuperokos lány szentül hiszi, hogy megütötte a főnyereményt a szívdöglesztő kosarassal, miközben a srác még csak mutatkozni sem hajlandó vele, nemhogy felvállalni közel egy éve tartó kapcsolatukat. Avery és a kockakommandó nem bírja tovább nézni, hogy imádni valóan őrült barátjuk lassan teljesen kifordul önmagából, ezért ráveszik, hogy csináljon végig egy tizenkét lépéses „Owen-elvonó”-t. A sikeres leszokáshoz Libbynek szüksége van egy pártatlan mentor segítségére is − itt lép a képbe Adam. A kőkemény, szexi srác elvileg tökéletes a feladatra, ha valaki elbír Libbyvel, az ő. Ja, hogy titokban évek óta szerelmes a lányba? Á, miért is bonyolítaná ez a dolgokat?!
A LOL könyvek varázslatos világa előttem sajnálatos módon sosem tárult fel, ugyanis sem a cinikus gondolkodásom, sem pedig a megfagyott, majd darabokra törött szívem nem bírja el az ilyesfajta mézesmázos sztorikat, ennek ellenére úgy döntöttem, idén a könyvkihívásomba igenis beillesztek egy ilyen feladatot, hátha mégis megkedvelem.
A Csókelvonó kockáknak cselekménye nem hiteltelen vagy sablonos, ahogy azt elvártam volna. Ami azt illeti, a kapcsolatfüggőséget más addikciókhoz hasonlítani és ezt a fiatalabb olvasók elé tárni igencsak bölcs dolog, és igen, dicsérendő. A mérgező párkapcsolatok létét csak néhány éve hajlandó bevenni a nagyközönség gyomra, ráadásul manapság a kamaszlányok többsége amúgy is hajlamos egy-egy fiú kegyéért lealacsonyodni és kvázi prostituáltat csinálni magából. Kelly Oram ezen műve tulajdonképpen rávilágít arra, hogy ennek nem az lesz az eredménye, hogy a kiszemelt srác jobban fogja becsülni a lányokat, hanem azt, hogy éppen ezáltal veszít az értékéből az ember.
Az írónő számomra szintén meglepő húzása az maga a karakter ábrázolása volt. Bár Libbyvel nem kevés problémám akadt, maga az, hogy túlsúlyos volt, dobott a történeten. A regény üzenete ezáltal nem maradt meg ugyanazon a szinten, ahol a összes többi ifjúsági regényé, hanem továbblépett eggyel (nem sokat, de legalább valamennyit), és azt mondta: akkor is fogadd el magad, ha nem ötven kiló vagy! (Más kérdés, hogy visszalépésként értékelhető az az aprócska részlet, hogy Libbynek egészségügyi problémái vannak. Enélkül talán túl nagy falat lett volna az írónőnek csak a pozitív oldalát hozni a helyzetnek, és azt már nem merte bevállalni: akkor már nem lett volna elég fényes a történet ahhoz, hogy a LOL könyvek közé sorolhassák a regényt.)
Mindezek ellenére a Csókelvonó kockáknak továbbra sem egy jó könyv, még csak nem is lebilincselő. A stílusára nem elég kifejező szó az egyszerű, inkább azt mondanám, végletekig lebutított. Tőmondatok, kitalált szavak és semmitmondó töredékek tömkelege rontja a könyv minőségét, arról nem is beszélve, hogy sok helyen a kliséken még csak meg sem próbáltak változtatni, szinte egy az egyben kimásolták őket facebookról valamelyik huszadrangú idézetes oldalról. Annyi pozitívumot azért megemlítenék, hogy legalább nem légből kapott érzelmekre hivatkozva igyekszik az írónő mártírt teremteni, hanem őszintén, logikusan és érthetően beszél a túlsúlyról, az ahhoz kötődő gyermekes vagy éppen komoly problémákról, a reménytelenségről, a magánytól való félelemről.
A regény ugyan kompetens karaktereket vonultat fel, akiknek megvan a saját háttérsztorijuk, és szerencsére nem jellegtelenek, egyiket sem mondanám kidolgozottnak vagy életszerűnek. Libby állítólagos intelligenciája kimerül abban, hogy a segg helyett latinul motyog valamit. Sem a szókincsén, sem a viselkedésén nem látszik meg, hogy ő egy okos lenne, inkább egy gyakorlatias, élénk, de nem kifejezetten eszes lánynak tűnik. Adam-mel tulajdonképpen annyi problémám van, hogy egyrészt nem létezik, másrészt pedig majdhogynem lehetetlen, hogy ő lehessen a húga gyámja, hiszen alig 3 év van köztük.
A Csókelvonó kockáknak című könyv sajnos nem lesz a kedvencem, hiszen sem a stílusa, sem a története nem keltette fel az érdeklődésemet, de főképp azért nem, mert hiába dobott fel annyi mélyebb, átgondolandó, megoldandó témát, egyikkel sem kezdett semmit, hagyta őket lógni a levegőben, és inkább a sablonos, virágokkal és szívecskékkel övezett úton indult tovább.
Egyéb információk a könyvről:
Ár: 2499 Ft
Oldalszám: 378 oldal
Molyértékelés: 87% (350 értékelés)
Saját értékelés:
Stílus: 50%
Cselekmény: 65%
Karakterek: 65%
Cím, borító, fülszöveg: 70%
Összesen: 62,5%
Ti mit gondoltok erről a könyvről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése