Készíts magadról leírást a háziállatod szemszögéből! – Writing Challenge #1

Makka vagyok, vagy Szisza, Sziszuli, illetve „Jajj de cuki, mindjárt megeszem!” Igazából nem tudom eldönteni, mi is a nevem, mert a gazdám mindig máshogy hív. Ő nagyon kedves. Mindig ad nekem enni, szinte felhizlal, hogy kövér legyek, és guruljak. Állandóan dögönyöz, én meg úgy élvezem. Viszont ritkán játszik velem. Azt a testvére szokta.

Regina – azt hiszem így hívják, néha hallom mikor kiabálnak neki a szülei, hogy menjen már le az emeletről – egy hozzám képest elég magas leányzó. Bár a többiekhez képest meg alacsony. Két lába van, ami eléggé furcsa, hiszen nekem négy van. A madaraknak van csak két lába, de azok tudnak repülni. Na ő nem, és szerintem sosem fog tudni. Mondjuk még nem láttam, hogy próbálkozna. Igaz elég sokat áll kint az erkélyen, de az repülésmentessé van téve. Valami nagy faoszlopos izé… mi is a neve? Korlát! Ez az! Korlát van az erkélyen, így nem tud rajta kirepülni. Mondjuk én simán kiférek, de én nem akarok repülni, én macska vagyok, a macskák pedig nem repülnek. Amúgy is szerintem sosem fogok feljutni oda.

Szóval Regina egy lány. Hosszú sörénye van, mint a lovaknak, csak neki nem olyan sötét, mint az állatokénak. Sokkal világosabb a haja, mintha a nap lenne. Na de a szeme! A szeme az tényleg sötét.

Eléggé vékony teremtés. Egy biztos lehetne rajta még hizlalni egy kicsit, bár a minap hallottam, mikor boldogan felkiáltott a házban, hogy „Anya híztam 4 kilót!” Hmm. Ha én híznék ennyit, meg sem tudnék mozdulni.

A gazdám nem igazán jár ki a házból, ebből gondolom, hogy nem egy nagy társasági ember. Barátok közül is csak eggyel találkozik gyakran, akinek szintén napszínű haja van. Na de amikor kijön az ajtón, akkor maga a megtestesült vidámság. Amint meglátom, nyávogni kezdek, erre neki fülig szalad a szája, és azonnal elkezd becézgetni, majd kapok kaját. Hmm nagyon finom tápocska. Nem hiába mondja mindig, hogy tápos egy macska vagyok.

Elég sokszor látom, hogy valami téglalap alakú tárggyal jön kifele a házból, beleül a hintaszékbe, ahová azonnal megyek én is, és mellé vackolom magam, vagy az ölébe. Mikor mihez van kedvem. Ilyenkor mindig megnézem, mi van nála. Valami, amit lapozni lehet, amiben sok kriksz-kraksz van, és egy oldalt vagy két percig bámul. Biztos olvas. Mondjuk nem tudom, mit jelent az olvasni kifejezés, de a lánytestvére mindig megjegyzi neki, hogy már megint olvasol? Az apukája is rengeteget hajtogatja ugyanezt.

Apropó a családja! Egyedül neki van napszínű haja, a többiek sötétek. Furcsának találom ezt, hogy ő az egyedüli világos sörényű, bár őt nem hiszem, hogy ez a tény zavarja. Tulajdonképpen imádja a haját, már kiskora óta növeszti. Viszont nem szereti, ha a hajszínével viccelődnek. Vannak olyan napszínű hajú lányos viccek, amiket igen csak magára tud venni. Amióta ismerem, azóta tudom, hogy mindent megtesz azért, hogy ne ez alapján ítéljék meg. Nem is értem. Szerintem jó neki, hogy világos sörénye van. Én fekete vagyok, és menekülnek tőlem az emberek. Vagy ha csak átmegyek az út másik oldalára, rögtön visszalépnek hármat. Furcsák, mit ne mondjak.

Regina ezen kívül hetente elmegy itthonról, és izzadtan, lihegve jön haza, ám nem a két lábán, hanem gurulva. Kerekeken gurul! Két keréken! Ha már repülni nem tud, akkor gurul. Elvileg valamilyen néptánc próbára jár. Néha jó lenne tudni, mi is ez. Vajon olyan dolog, amihez macska is kell? Biztos vagyok benne! Akkor meg kit visz helyettem a nagy fekete táskájában? Tuti van a házon belül is egy macska, és összekever minket!

Áh dehogy… Ilyet nem tenne velem. Ugyanis itt nálunk szigorúan veszik, hogy nem mehet be semmilyen állat a házba. Bár én néha be szoktam szökni az erkélyajtón, ami a teraszuknál van, és a gazdám hagyja, hogy bent legyek. Ő nagyon szeret engem. De a többiek kizavarnak… Nem szívelnek el bent. Na majd a télen eljátszom a hattyúk halálát. Akkor talán bemehetek majd a meleg házba, mert kint nagyon hideg van ám! Be kell bújni a szalmámba mindig, hogy ne fázzak.

De ha hallanátok, milyen hangja van a gazdimnak! Olyan szépen tud nyávogni, mint senki más. Dallamosan, és fülbemászóan. Néha hallom, ahogy bent dalra fakad, és magas hangon énekel. Nekem nagyon tetszik, és a családja, barátai is dicsérik miatta.

Mondjuk nem csak jó, de rossz tulajdonságai is vannak. Kezdjük azzal, hogy valamilyen szinten olyan, mint én. Lusta. Napok, sőt hónapok óta hajtogatja, hogy tornáznia kellene, mert van egy kis pocakja, amit nem szeret, de sosem áll neki tornázni. Amúgy nekem is van hasam, de én szeretem, és ő is szereti az enyémet. Akkor a sajátját miért nem?

Tudom, hogy szokott veszekedni a szüleivel, ilyenkor nagyon hangosak, és legszívesebben befognám a fülem, ha tudnám. Szerencsére ez ritkán fordul elő velük. Ezen kívül még van néhány rossz tulajdonsága, de nem sorolom fel.

Amúgy van egy nagyon erős közös pontunk. Imádunk enni! Regina van, hogy fél óránként eszik valamit, én meg aztán főleg.

Szóval összefoglalva ő a világ legjobb gazdija, bár kezdem érezni, hogy elkényeztet. Sebaj, majd jó kövérke leszek, mint az elődöm, és ha ügyes leszek, akkor én is ki fogom majd tudni nyitni a bejárati ajtót, mint az előző elkényeztetett sziszuli-miszuli.